Ganyékupac

A fene egye meg, hogy sosem tudunk értelmesen választani: EU tagország létünkre még mindig él az a zsigeri elvtársi kötődés, amely a nagy tesvéri Szovje.. akarom mondani Oroszországhoz köt, sőt, bilincsel minket és amely nélkül elképzelhetetlen a közép-kelet európai létezés.

A nagy orosz medve vagy a sunyi ukrán most csavart egyet a gázcsapon, mi pedig lehet, hogy didergünk majd. A kormányon lévű okostojás nagy mellénnyel jelenti ki: "a következő időszakra van elegendő gáz"... Az ókori vicc jut eszembe:

- Kovács bácsi, rossz hírem van, nincs már vissza csak 10...

- Doktor úr, de micsoda, nap, hónap év?

- 9, 8 ,7, 6....

Tehát a kérdés maradt: egy hétig húzzuk ki gáz nélkül vagy egy hónapig.

A fejesek szerint van gáz, csak, öööö, izé, nem tudjuk kitermelni a tárolóból...

Vagyis virágnyelven: lópikula van, nem gáz...

A másik oldalról viszont ideje lenni magunkba nézni: kell-e nekünk nyitott ablaknál aludni télen a 40 fokos panellakásokban, kell-e gatyában/bugyiban ücsörögni a jól fűtött nappaliban a termosztátot természetellenesen kifacsarva? Nem lenne elég a 19 fok plussz egy vastagabb pulóver?...

Eleink fával/szénnel/olajjal tüzeltek és ismerték azt a szót, amelynek mai ismeretlensége gyilkos a lelkünkre és a pénztárcánkra nézve is: "elég"... Az eltunyultságunk olyan ijesztő mértékű, hogy csak ennyi erőnk maradt: már a termosztát is távirányítású.

Vesszen a férgese! Most majd elválik ki tartozik a fagytűrő emberfajtához...

Hullanak a bankárok és üzletemberek, vonat alá ugrás, erek felmetszése, főbelövés.Ma olvastam:

Két bankár találkozik. Azt mondja az egyik:
- Teljesen kiborít ez a válság. Te hogy aludtál?
Mire a másik:
- Mint egy csecsemő. Egész éjjel sírtam és kétszer összeszartam magam.

Illetve itt egy másik poén:

Egy bankár felhív egy másikat.
- Szevasz, hogy vagy?
- Kösz, jól.
- Bocsánat, téves.

Én nem értek sem a közgazdasághoz, sem a bankszektor körmönfont ügyeihez. Épp ezért csupán a kisember értetlenkedése szólal meg belőlem (valószínűleg közhelyeket böfögve) ...

Azt mondják, mindenki hibás: ha a szürke átlagpolgár nem akarna a lehetőnél nagyobb jólétet, ha nem követelne a neki kijárónál (?) nagyobb kamatokat, akkor elkerülhető lett volna a válság... Kérem szépen, azért vagyok én hibás, mert a nekem felkínált szép almába minden előzetes figyelmeztetés nélkül beleharaptam? Nos, aki adta, annak kellett volna tudnia: mérgező-e ez a gyümölcs vagy fogyaszthatom egészséggel anélkül, hogy nekem vagy rajtam kívül bárkinek baja lenne tőle.

Nem és nem, senki nem mondott ilyet... Az egész rendszer úgy van/volt megkonstruálva, hogy elfedjük a szart az alma csillogásával, aztán amikor baj van, ugrunk a vonat alá. Persze egyetemben magunkkal rántva sokakat, köztük "ártatlanokat" is.

Rosszul volt ez a rendszer kiókumlálva, ha ilyesmihez, ehhez a rettegett világválsághoz vezethetett. Magyarázkodni most már késő, a szar felszínre került.

Egy hasonlat, tanmese következik, talán érthető lesz.

Ha a fal leomlik, a kőműves nem azt mondja, hogy akkor most már ezentúl ez járda, hanem vállalja a felelősséget, kimondva "rosszul dolgoztam". Nem magyarázkodik, mutogat a cement beszállítójára, a sóderes teharautó sofőrjére, sőt, a leendő ház lakójára, hogy miért akart az új házat. Nem. Fogja a vakolókanalát és újra felhúzza a falat. Vagy őt húzzák fel.

No, itt az idő keményen belecsapni a húrokba... Radikális, egyeseknek gyomorforgató gondolatok következnek a bűnözés csökkentése érdekében. Természetesen ez csupán egy sajátos eszmefuttatás az egyéni világnézet következtében. Érzékenyebb lelkületűeknek célszerű most abbahagyni...

Hogy miről is lenne szó? A cím magáért szól. A bűnöző olyan nemkívánatos része a társadalomnak, amelyet a lehető legegyszerűbben ki kellene metszeni. Minden szépítés nélkül a halálbüntetés visszaállítása lehetne a megoldás. Nem arról van szó, hogy aki megbotlik és valami törvénytelent követ el, azt azonnal lefejezzük. A tolerancia, bűnbocsánat, megértés és megbocsátás nem csupán keresztény szólam - gyakorolnunk kell. De Isten irgalmazzon a visszaesőknek, a büntetett előéletűeknek...

Ki nem hallott/olvasott olyanokról, akik a börtönből kijőve akár már másnap ott folytatták, ahol abbahagyták a nevetségesen kevés büntetésük megkezdése előtt? Nos, visszaesőknél alapesetként, büntetésjogi definíció szerint megháromszoroznám a büntetési tételeket. A kegyetlenül elkövetett emberölések és hasonló kategóriák esetén pedig bevezetném ismét a halálbüntetést...

Hogy nincs elrettentő ereje? Ugyan, kit érdekel... A cél nem csupán a bűnözés visszaszorítása, hanem a társadalom megtisztítása azoktól, akik javíthatatlanok. Nem elrettenteni akarhatunk csupán, hanem szimplán eltávolítani a kártékony elemeket. Ki kell metszeni a fekélyt, mielőtt további kárt okoz.

És most eresszük szabadjára mocskos, alantas gondolatainkat... Hogyan is történjen egy kivégzés? Lehetne akár nyilvános is. A delikvenst pucéran egy fához kötöztetném, szöges ostorral egy csapás lehetne mondjuk 5000 jó magyar pénz. A befolyt összeget lehetne hasznosítani, például a károsultak megsegítésére átadni. Aztán ha nincs több jelentkező, szépen komótosan kiszedegethetnénk a használható szerveket, így a transzplantációra várók sorsán is könnyíthetnénk némiképp...

Jelenleg persze  marad alternatívának a papírzacskók ragasztása, esténként tévézéssel, unalmas percekben  a konditeremben edzéssel - no és a "jó magaviselet" miatti hamarabb szabadulás...

Szadista állat vagyok? Nem. Sosem fog bekövetkezni e fentiekben felvázolt jelenet és valószínűleg jobb is így. De úgy érzem a fene nagy civilizáció során, a demokratizálódás, az EU jogharmonizáció  langyos évtizedeiben valahogy furcsa módon elfelejtettünk egy fontos, igencsak fontos dolgot, ami  régen az életünket menthette meg: az egyszerű önvédelmet... Javaink, szeretteink, életünk jogos védelmét azokkal szemben, akik a rontásunkra törtek...

Új időket élünk és vele együtt változik a nyelv is. Ez eddig egy banális közhely nulla információ- és ganyétartalommal. Ami mégis megforgatja minden jóérzésű ember hátában a kést, az a mindennapokban tapasztalható nyelvi "fejlődés". A nyelv alakul, formálódik, szavak jönnek és mennek - a határ fejlődés és visszafejlődés között nehezen definiálható, valószínűleg az utókor tiszte lesz ezt megítélni. Mégis, vannak olyan jelenségek, amelyekkel nehéz megbarátkozni.

Két instant példa.

A hátamon feláll a szőr a következő kifejezés hallatán: "hibát vétett..."

Emberek! Ehhez nem kell nyelvi zsenialitás "Grétsy"-féle mélységekkel - csupán egy kis józan ész. Hibát véteni annyit tesz mint elvéteni a hibát, azaz helyesen cselekedni. Vagyis pontosan ellenkező értelmű a jelentése. Ennek ellenére úton-útfélen rossz kontexusban használja szinte mindenki. Lehetne "elvéti a célt", "hibát követ el" stb. De nem, "hibát vét"... Negatív.

A másik. (Őszintén bevallva ez inspirált a legerősebben a blog indítására.)

Az Év Arca... Arról most ne beszéljünk, hogy némely leányzónak igen erősen fejlett az önbizalma, az ő dolga. Végül is a szépség objektiválhatatlan fogalom...

Ami balta - akarom mondani billentyűzet - megragadására késztetett, azt a következő "hölgyeményecske" bemutatkozó szövegében találtam:

"A modellkedésnek köszönhetően eljutottam már Isztambulban, Athénban, Milánóban és Bangkokban is."

Húsom, kedves Yvettke, esdeklem, negyedéves jogászhallgatóként meg kellene már végre tanulni beszélni... Utálom ezt a hamisan finomkodó, inkább gusztustalanul affektáló -ban, -ben ragozást. Mintha parasztos lenne a -ba, -be forma. "Beszálltam az autóban." - ilyet is hallani. Agyvérzés.  Hasonlóan öklendezést kiváltó nálam a következetes "hus" használata is... Könyörgöm, legyen az hús...

Személy szerint nem kedvelem a Pécsett, Győrött alakot sem - pedig elfogadott és helyes. Olyan "riporteri riposzt" érzésem van. Nekem sokkal  kedvesebb  a Pécsen, Győrben.

 Csak zárójelben jegyzem meg: kevés irritálóbb kifejezés létezik számomra, mint a nyakló nélkül használt "kerül". "A kiállítás ezennel megnyitásra kerül"... Az Öreg Isten verje meg ezeket a barmokat, akik ennyire képtelenek a szép magyaros fogalmazásra. A magyar nyelv nem alkalmas szenvedő szerkezetre. Pont.

Reménytelen küzdelmet lehetne még folytatni - akinek van rá erőforrása - a "lehűlt a hőmérséklet", a "nehéz a tömege" és hasonló agyrémekkel.